Egy nap a könnyek felszáradnak, és minden pontosan úgy fog alakulni, ahogy meg van írva
Ma sírtam, de nem azért mert hiányoltalak.. hanem azért, mert rájöttem, hogy nélküled is minden rendben
A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni :/
Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem </3
Akkor a legrosszabb valaki hiánya, ha az illető melletted ül és te tudod, hogy sohasem lehet a tiéd
Lehet, hogy neki nem vagyok 'elég jó', de talán valaki másnak így vagyok tökéletes
Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok.. a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással; a távolba révedve lebénultan figyelek, és jöttödre porcelánszívem megremeg
Elegem van abból hogy órákot töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(
Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben
Csak azután tehetünk meg bármit, miután már mindent elveszítettünk..
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál